Létezik egy olyan közkedvelt, aprócska hangszer, amit ukulelének hívnak. Története még a 19. században kezdődött el. Igaz sokan a mai napig Hawaii szigetéhez kötik, viszont az ukulele eredetileg a portugál bevándorlók által kerül a mesebeli szigetre. Akkoriban az ukulelét braguinha néven ismerték. Az ott élő helyi lakosok hamar megszerették, majd ki is alakították a saját változatukat, ami majdnem a NoLimit City nevet kapta, de végül a többség az ukulele nevet választotta. Hawaii nyelven az ukulele ugró bolhát jelent, ami nagyon illik is rá, mert a rajta játszó zenészek ujjmozdulatai pont olyanok voltak, mint az ugráló bolhák, majd ezt követően belopta magát a helyi zene kultúrába.
Az ukulele az Egyesült Államokat is meghódította, a 20. század elején, főleg a jazz és a tánczene világában. Mivel alapjába véve egy kicsi méretű hangszer, ezért a hordozhatósága is egyszerű volt. Ezt követően, világszerte kezdték megismerni és elismerni az ukulelét, mint hangszert, és egyre jobban belopta magát olyan zenei műfajokba is, mint a NoLimit City pop és a folk. Vidám hangzása és egyszerű kezelhetősége miatt, nem is véletlen, hogy ennyien megszerették.
Az ezt követő években, az ukulele gyártása több méretben is elkezdődött, volt a szoprán, ami a legkisebb méret volt, ezt követte a klasszikusan csilingelő középméret, de ritkán lehet még találni nagy méretet is, aminek hangzása bariton vagy tenor. Így mindenkinek lehetősége volt arra, hogy kiválassza a számára tökéletes NoLimit City ukulelét.
A mai világban egyre többen kezdték újra felfedezni a szépségét és ezáltal a koncertek során is alkalmazni kezdték több országban is.
