Szerintem nagyon fontos dolog a tanulás. Nem számít, hogy hány évesek vagyunk, nem szabad elvennünk magunktól a tanulás lehetőségét. Pedig higgyétek el, pontosan tudom, hogy néha mennyire nehéz, munka mellett tartani a plusz foglalkozások határidejét. Most éppen én is egy olyan passzban vagyok, amiben sosem tudom megtalálni a motivációt a tanulásra.
Ettől függetlenül párszor már megerőltettem magamat korábban és mindig csodás eredményei lettek. Nem tanultam meg tökéletesen németül, vagy programozni, de egyszerűen az a tény, hogy minden nap csináltam valamit, amiben fejlődtem, nagyon boldoggá tudott tenni. Most például a japán nyelvvel vagyok hasonlóan. Van egy japán tanár barátom, aki mellett rengeteg dolgot felszedtem. Ő is meglepődött, hogy milyen nyelvtani formulákat vagyok képes használni. Ez persze valójában semmilyen nyelvtudást nem jelent, de egy jó kezdésnek tűnik.
Mostanában azonban egy másik dolgot kellett nagyon komolyan tanulmányoznom. Ez pedig az alkoholizmus végstádiuma volt. Sajnos az egyik barátom már hosszú ideje nem tudta lerakni az üveget. És mielőtt rátaláltam volna a Felépülök oldalára, sokáig azt hittem, hogy az egész élete ebből fog állni. Az egyik nap azonban úgy éreztem, hogy nem nézhetem ezt tovább és beírtam a keresőbe, hogy alkoholizmus végstádiuma. Nem tudom, hogy miért pont ilyen drámai címszóval tettem ezt, őszintén csak a legrosszabbra számítottam.
Az alkoholizmus végstádiuma kapcsán azonban egy olyan oldal jött fel, ami valós reményt tudott nekem adni arra, hogy a barátom nem egy veszett ügy. Akinek van függő családtagja, vagy ismerőse, az pontosan tudja, hogy a beteg számára mennyire nehéz beismerni azt, hogy tényleg ilyen betegsége van. Manapság már mindenkire rá szokták mondani azt, hogy alkoholista. Pont ezért a komoly ügyek is úgy érződnek, mintha csak egy túlreagáló családtagnak lenne a hisztije. A Felépülök oldalára fellépve azonban rögtön azt érzi az ember, hogy egy biztonságos környezetbe érkezett.
Ezt a színekkel, képekkel és rövid szövegekkel érik el, amelyek biztosítanak minket arról, hogy nem vagyunk egyedül és nem lehetetlen leküzdeni a betegségünket. Ez elképesztően fontos, mivel tudtam, hogy ha megmutatom ezt a helyet a barátomnak, akkor nem fog megrémülni, vagy rögtön védekezni. A szép kinézet mellett azonban több infóra volt szükségem azzal kapcsolatban, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak.
A legfontosabb számomra az volt, hogy kik azok, akik a terápiát végzik. Mikor fiatal voltam, nekem is volt pár mentális problémám és óriási trauma volt, mikor a pszichológus tiszteletlenül bánt velem. A Felépülök csapatában azonban olyan emberek vannak, akik megjárták ugyanazt az utat, amin a barátom most el akar indulni. Ez azt jelenti, hogy korábban nekik is voltak hasonló problémáik. Szerintem ez egy nagyon bátor és nemes dolog, hiszen azzal, hogy hasonló gondokkal küzdő embereket segítesz, minden egyes nap szembenézel te is a saját múltaddal.
Mikor áthívtam a barátomat, már szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz semmi gond. Sokat beszéltünk, mielőtt megmutattam volna neki az oldalt. Láttam rajta, hogy egyre jobban meggyőzi a sok részlet, amit el lehet érni róluk. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy hallgatni fog majd a tanácsaimra, a Felépülök oldalán keresztül azonban lehetőségünk volt kapcsolódni. Fel is iratkoztunk az egyik elvonulási programra és nagyon pozitív reményekkel nézünk a következő időszak elébe.
